2019. május 6., hétfő

Kocka Lettem :O

10 év után... Kocka lettem, azok közül is a természetben ülős fajta.

Ha egy gyönyörű folyó mellett nő fel az ember, nem nagyon gondol mesterséges tavakban való pecázásra. A Tisza vadsága, néha hatalmas ajándékokat ad, néha a legzordabb arcát mutatja. Napokat töltesz el a vízparton úgy, hogy várod a csodát végigpróbálva minden lehetőséget, szereléket, csalit. Ami az életed kenyerének a negyedénél, 24 évesen egy beláthatatlan kirakósnak látszik. Majd' 10 éve hogy egyedül is kijárok, akkor még robogóval kezdtem. Tíz év nem kis idő, de visszagondolva 10 év és 1000 horgásznap után is maximum sejtéseim vannak arról, mit is tartogat az adott napon a titokzatos folyó.

Ez idő elég volt arra, hogy lássam a jeleket, mikor Bodrog, mikor a Tisza mit mutat. Hol nem érdemes és hol adhat nekem is jutalmul egy kis halat.
Valahogy a magadénak kell érezni, hogy nem hagyod ott magad után a szemetet, örülsz minden kis gazfickónak akit épp betudtál csapni. Megvan ezeknek a varázsa. Éjszaka ülsz a parton és amiket egész nap hajkurásztál 20-30dks-os keszegeket éjszakára kijönnek, köszönnek a kövek előtt nem zavartatva magukat a lámpafényben... vagy csak a szokásos "kis" vidrát látom a holdfényben, aki felúszik a két hídpillér között a torkolat közepében.

Visszatérve: az Alföldön is vannak szép helyek, sok tó(igaz, ezek vadságról már kevésbé híresek), esetleg csatorna, pár kisebb folyó.
De Debrecen közelében rögvest mindenkinek a felsorolhatatlan, megannyi magán kockató jut eszébe.
Valahogy nekünk is. Kollégámmal név szerint Csabival, egy szerencsés szabad napunkon céloztuk meg a Debrecentől 35 km-re fekvő Hajdúböszörmény szomszédságában található Pródi-horgásztavakat, ahol is a kisebb tóra foglaltunk két helyet.
Az idő reggel hűvösnek tűnt, az igazi tavaszi kis időjárás. Gondoltuk délutánra, ahogy kisüt a nap, jön a jó idő és a melegedés. Hát jött a NAGY SZÉL.
Reggel 6-kor már a vízparton toporogtunk, kivártuk a sorunkat, gyors napijegy és mentünk is a kijelölt helyünkre.
9 óra tájékáig nem igazán éreztük a tenyerünkben a napot. Már-már kezdtünk kétségbe esni, hogy varázsolunk a szákba halat.
Majd Csabi szépen belekezdett pár kárásszal. Volt köztük egy aranyhal is, biztos a visszaengedés és sok kívánság között jutott olyan kívánság is hogy ma sz*rrá fogjuk magunkat.




 Mindent nem rögzítettünk mi se, a végén
 17-17 ponty lett, és 5-1 kárász így mondanám   hogy döntetlen, de így a "házigazda" Csabi   nyert. Na majd a Tiszán :)

A halak a szokásos retúr méret 1-4kg közötti pontyok voltak, és persze a nap halát is Csabi vitte ez már csak ilyen.
Majd meglátjuk, úgy vélem lesz még visszavágó! :)






Aki ismer az tudja, hogy egy "mikrobusszal" járok horgászni, itt azért
ki kell számolni mi hogy fér be. :D