Kezdetek

visszatekintés a horgászmúltamba.

Sziasztok! 

Ribár Martin vagyok, 21 éves, horgászatban már kicsivel több mint 10 éve kutakodom. 

Ezt az első bejegyzésem, egy röpke visszapillantásra gondoltam, de lehet két bejegyzés lesz belőle. A horgász karrierem még az általános iskola padjaiban kezdődött, amikor az akkori iskolás horgászverseny előtt megtudtam két órával, hogy verseny lesz.
Mi is lehetett a teendőm, édesapámat levettem a szögről és menjünk, apa menjünk. Mentünk is, vagyis nem olyan egyszerűen ahogy, ti gondolnátok. Apa levitt a közeli Tisza-holtágra, ahol a verseny zajlott, nevezzek,  mert nekünk még egy horgászbotunk se volt, nem hogy csali, etetőanyag. 

Rakamazi Nagy-Morotva

A kezdeti siker nem is született meg, ilyen kelekótya indulással sajnos nem is tartogatott több horgászatot az az év.Csak még egyet. Nyaggathattam én eleget szüleimet, még végül egy november közepén egy esős napon annyira ráért apa, hogy biza nekünk csukázni kellene menni, már akkor is utána jártam tanulatlan fejjel, de képben voltam mikor mit kellene fogni.
Rá is vette magát, kimentünk, szakadt az eső, nagyon hideg volt, hiába volt rajtunk esőkabát, mindenünk elázott és jéggé fagytunk.

Aranyosárok holtág

Mondhatjuk jól indult az év, de valamit csak megmozdítottam faterban is, karácsonyra jött a horgászfelszerelés beszerzés,két fenekező bot, merítő, pár ólom, etetőkosár, mi kellhet még?
Lévén tavaszi gyerek vagyok Édesapámmal együtt, ő márciusban meg is vette születésnapjára a tiszai engedélyt, majd megkaptam áprilisban én is, ami feljogosított az úszós szerelék használatára.

Az első bevetés a Tiszán már épp május körül volt, amikor jön ami akar alapon gilisztával és csontival csalizva, üldögéltünk apával egy fűzfa árnyékában. Én persze szórakoztattam a sneciket, a fenekezőn nagy mozgás nem látszódott, míg nem nagy kapás lett a gilisztás boton, amire egy kiderült utólag egy jókora harcsa akaszkodott a horog végére. A hal úgy nem lett meg, hogy én szerencsétlen voltam nem tudtam alámeríteni, a meredek parton, a vélhetően 3-4kg-os halat meg nem lehetett kiemelni, vagyis apa megpróbálta de fele úton a horog kipattant a harcsa szájából egyenest fel a fűzfa lombjára... volt is bosszankodás.

Tisza

Azon az éven talán még voltunk párszor rabló halazni, de emlékeim szerint csak nagyobb sügért fogtunk, meg megrendezték a szokásos sulis versenyt amiben már egy harmadik helyet is elcsíptem.
A horgászatunk így telt évről évre, egyre kevesebb bosszankodás és több sikerrel is. 8. osztályos koromban már egyedül is lenéztem a Tiszára a robogómmal, és már horgászversenyt is sikerült nyerni nagy örömömre.
Így bontakozott ki Édesapámmal a horgászat, kerültünk külön utakra. Ő maradt a régi vágású ám néha a bevált újításaimat is szívesen használó fenekező pecás. Én meg belekóstoltam a feederezés, pergetés világába. Ami mai napig jelen van az életemben, Csupán két éve hozzá gyarapodott a balatoni pontyozás is, meg jövőre érkezik egy kis újdonság is... kitudja mi lesz még itt..???