Pont.Ponty.

Amikor azt hiszed sietsz a Bodrogra, de zárva a horgászbolt.

és végül mész a Tiszára, mert csak odakapsz napijegyet . (ponty)

Képzelhetitek is, minden bepakolva, kocsi is tele, kedv tetőfokon, közben barátnőm versenyen... szurkolás legalább, mint egy jobb focimeccsen. Persze megy az izgulás is. Hűha, ha már eljöttem legalább valami látszata is legyen a napnak, ne csak a tájat tudjam otthon mutogatni, nem beszélve arról, hogy a tavalyi gyenge év után még meg kell erősítenem mindenkiben horgászat nem csak a botfogásból és a tájnézegetésből áll. De ez a szülinapom utáni nappal mondhatom, az éven ajándékoznak engem a vizek is... 

Igaz, majdnem mindenki óva intett ilyen időben, szitáló eső, eléggé hideg is volt... 

Napijegy se volt ahova én terveztem, na gondoltam mi lesz még itt...

Leérve a vízpartra kisebb szerelés gyors előke kötés, etetőkosár keresés botok összerakása (persze bottartók garázs mélyén, jó hogy most lett rendbe rakva, minden megvan csak ami nekem kellene... sebaj improvizálunk ma is, ilyenektől nem tántorodunk el.)

Tudjátok, az a bizonyos első dobás, amikor vagy ott vannak a halak vagy keresni kell, vagy csak szépen etetni lesz ami lesz...

Szépen írva, az első pár dobásnál fogtam a fejem mert a 60g-os folyóvízi etetőkosarat vitte a sodrás, mint a falevelet, hiába dobtam én... esélytelen volt. Nem voltam képes a megfelelő távolságban megállítani a szereléket ilyen súlyozással, pedig nem igazán messze 30m körül horgásztam.

Hát mi legyen, egy három méteres picker bot, képtelenség túlterhelni, a rajta lévő 40g-os kosárral labdába se rúghattam. Hát adjuk össze amink van, aztán a 3,9m-es feeder majd elboldogul ezzel, nyilván így kevesebb a bevethető szerelék, de ha eszik a hal egy botnál több már már szinte csak zavaró lenne úgyis... 

Sebaj megoldás megvan, etetőanyag bekeverve, dobtam közé egy kis kukoricát is, már csak az aromák miatt is amiben érlelődik vagy 2 éve, meg egy kis csontit, aminek a fele már báb volt. 

Ahogy a fenékre ért a szerelék, és most már stabil egy pontban mozdulatlan maradt meg is jött az első jelentkező egy szebb keszeg személyében, legalább tudom hal van előttem, hátha elcsípünk párat közülük. 

Aztán történt az, amire igaz számítani lehet egy vad vízen, és titkon  mosonihorgasz blogját olvasva én is örültem volna egy ponty fogásának, hisz tilalomig egy hónap, harcsázni meg csak faterral kezdünk neki, így egyedül jobb ez a keszegezés. Mozgalmas, meg a megakasztott halakkal is könnyű elbánni egyedül is. De láss csodát, az arra járt ponty nem hagyta reakció nélkül a hagyományos csonti csokrot és heves kapással jelezte ezt most megeszem.

Tökéletesen akadt az apró Gamakatsu  horog, szépen küzdött az épp méretes ponty. Megbecsülendő dolog, a tiszai pontyok eddig nem nagyon mutatták magukat a horgász karrierem során. Ilyen évkezdés után nem csak a balatoni pontyokkal kellesz foglalkoznom, köszönöm Tisza megadtad a jelzést. Igyekszem rátok is odafigyelni.

Jól látszik a két feeder kosár, igaz egy 100 grammos jobban mutatna a képen, de 60 grammnál nehezebb súlyút nem kaptam a horgászboltban. Néha tapasztaltam, hogy mikor melyik kosárban nem megfelelően oldódott ki az etetőanyag, vagy egy rostát kell beszereznem az etetőanyaghoz, vagy a dupla kosár hátránya majd kiderítjük...

Csupa kézmodellkedős nap volt, szemléltetve a kosárlabdás kezemhez a halakat, a halak mérete eléggé meggyőző volt.
Igaz közel sincs a tavaly fogott dévérkeszegemhez, de ha sikerül időt keríteni rá, csinálunk egy 2016-os Best Of sorozatot a halakról, de ha nem, ez év végén biztosan ígérhetem összegezzük a szép halakat.

Tipikus eset, a merítés pillanata után a horog a halból ki, a merítőbe meg be akadt. nincs mese egy kis "bogarászás" szabadítás és folytatódik a horgászat.

Feltéve, ha az embernek nincs ilyen csinos lesifotósa, mert akkor nem csak a fotózás van megoldva, míg én babrálom a merítőt, addig a másik boton már ki is van szedve a hal...

Veszélyben a hobbim, na nem mintha nem vele tervezném a szabadidőmet...
A tavalyi hal nélküli időszakban mégis megmozdítottam benne valamit, és azóta is rendíthetetlenül kacagunk, szórakozunk a halfogáson, cserében tudom melyik körömlakk a kedvenc, és mi az ami hiányozhat a kollekcióból...
A Jó pap is holtig tanul, mondaná Nagypapám... Hát az éven is van mit elsajátítani, kinek mit a tudásához mérten, de egy biztos ha örömünket leljük benne: Nem hibázhatunk!

Engedjétek meg, hogy egy videót idedobjak ehhez az íráshoz.
 Történt ugyanis, hogy a pontyfogás után megjött a front az eső, tarthatatlanul lent voltam a vízparton ismét, mondhatnám a Bodrogos keszegezés ismétlődött igaz, voltak kisebb halak is de a 25dbt elérve a csonti csokor megtetszett ennek a "kis" sügérnek... még pergetve se fogtam ekkorát. Tiszteletre méltó!
Figyeljünk a tilalmi időszakokra, és ha akaratlanul is megfogunk  egy tilalommal védett halat, mutassunk példát engedjük vissza.

és a videók után egy kis összegzés:

10. bejegyzés: 2000 megtekintés, csupa pozitív visszajelzés.találkozunk 10.000-nél addig is Horgászat minden mennyiségben! :) 

Hal, Hal, Hal

Kajakból és kocsiból bottartó nélkül part2.

Végre egy idei halas írás, várnotok kellett rá, de már én is izgatott voltam, hogy elsőre behalazhattam a kezem. Aprókkal kezdtem majd jöttek szépen sorban a nagyobbak is. A mai napon is sikerült becserkésznem a halakat, nem is akármilyen halakat, de ezt majd csak a hétvége során kerül írásba(ami eredetileg április 8 lett volna, sebaj ami késik... De mondhatom azóta már kész még egy írás is, ami holnap kerül fel este 9-kor A holnapi sokkal összeszedettebb lesz ígérem). Addig is itt van két kis szösszenet, egy kis mókás kajakozós snecizős kedvcsinálós peca, majd amire rég vártam, hogy egyen a keszeg, ahogy illik is neki. és csapjunk bele a lecsóba...

Na és a lecsó... úgy képzeljétek el a történetet április első hétvégéje volt( azt hiszem április 1-2.)
Ragyogó napsütés, de már meg meg mozdultak a halak. Próbáltam biztosra menni a betlizés után, nem foglalkozva a mérettel csupán magát az érzést szerettem volna átélni, hogy kapás bevágás és valami mozog a zsinór végén. Sikerül is egy kis csatornán, eléggé mutatták magukat a küszök, etetés után fogtam is belőlük míg meg nem untam, nincs is mit ezen magyaráznom. Ha jól emlékszem volt aki ezekből fogott 2-kg-t, hogy horgászversenyt nyerjen... jó visszaemlékezni a régi versenyekre, amikor még azt se tudtam mi fán terem a feederezés. Csak ott ni az az úszó, ha lemerül akkor rajta a hal: mondatokkal kezdődött és lehet mondani, hogy ennek aztán sosem lesz vége. (jó értelembe véve)
És milyen édes volt az első győzelem...

Egy egy halban gazdag nap is felér egy győzelemmel és legalább úgy tudok örülni, mint ezelőtt 15 évvel.

Ugyan az a Spiccbot szolgál, mint a legelső horgászversenyen! Hiába nyertem tucatot mellé, az mind össze vissza hánykolódik. De ez az első bot... minden éven letörölgetés és új zsinór után jön kergetni a sneciket.

Így nem nehéz mutatvány lebarnulni, nem gondoltam volna, de legalább ilyen könnyen ment az etetőanyag keverés is a kajakban.
Kicsit bosszúságot a kajak egy helyben rögzítése okozott, hiába horgonyoztam le a kajak elejében és végében, a szél sikeresen csavarta néha kedve szerint jobbra és balra.

Igaz lehetetlenné nem vált a horgászat, párat közülük le is fotóztam, de a nap végére egyik halnak se görbült meg egy pikkelye se.        
Több tucat és egy napszúrást kockáztatva hagytam abba, jól összehalaztam magam, csak hogy jól kezdődjön az év... és én már tudom ej bezzeg milyen jól kezdődik, csak győzzétek kivárni.                                                                                                                                     

A második alkalom egy már mozgalmasabb napot mutat be nektek:

Amire várni lehetett egy ideje, hogy a keszegek is elkezdik a kajálást a Tiszán, Bodrogon. 

Nem is kellett túlbonyolítani a dolgot, ami egyik vízen sikertelen volt, itt működött mint a karikacsapás. Sűrű dobálás, melós peca volt, igaz a végére egy bot és egy horog kombináció maradt, beérett etetésen a halak ott tartásához elegendő egy is...

Cukkolni a halakat: kukorica, csonti, műszúnyog

HegyreFel!

Jöttek sorban a keszegek tele is lenne az oldal ha mindegyikről készült volna kép:).

Ez a pont volt amikor elég az egy bot is...

A nap utolsó hala, mielőtt még lebukott a Nap a láthatárról, elég is volt ennyi a jóból. Visszatérve a címre és a bottartóra, az Mx-5: feederbot specifikus, használata móka-kacagás nélkül, szerzői jogok védik!

Jó fogást mindenkinek!
Legközelebb holnap ami ponty kedd:)

#Sohavégetnemérős

#"Bottartó ágas nélkül" part1

Hol is lehet kezdeni az évet?
-hát ahol abbahagytuk, nézni a tájat, keresni a halat, minimális bosszankodás, és értetlenkedve fogadni, hogy ugyan merre járhattok már...

Igaz, a nagy semmi fogásához hozzájárul, hogy nem igazán járok én tavakra pecázni, de míg nem otthonos a mozgás a kajakban, nem a sodrásban próbálnám ki a megmártózást ebben a kellemes hideg vízben. :)


Ráfér, minden patent, mondhatnám az autós kajakhordás csimborasszója, pedig ahogy egy bizonyos személyt idézzek: Hát azzal a kis kabrióval ne gyere Velencére mert haza nem tudod vinni. Azóta már vagy 3 út tuti volt, stabilon rögzíthető nincs itt semmi hiba :)

Új csali, új környezet, új élmények, új kihívások. Van itt minden zsákszámra győzze majd az emberfia kitapasztalni az éven, de jó mókának tűnik, igaz majd a lehorgonyzást gyakorolni kell, de nyilván nem lehet egy helyben megállítani, mint ha partról peca lenne...

Nyugodt időből, úgy jött a szél, hogy inkább a békésebb stéges pecánál maradtam közelebb áll még hozzám...













Pár képben ilyen kis egyszerű peca volt, számomra szokásos szerelés, csalik csonti giliszta, tavasszal gondolnám jönnek majd a halak. Járhattam volna táncot is, se akartak aznap horogra kerülni. Sebaj majd fogunk máskor és máshol, egy peca nem peca, ebből még nem szűrünk le következtetést az évre.

Továbbiakban érkezik két kis szösszenet, egyik kissé kikapcsolódós már halas, a második pedig már halban is gazdag. elkezdődött az év... a 23.