Hal, Hal, Hal

Kajakból és kocsiból bottartó nélkül part2.

Végre egy idei halas írás, várnotok kellett rá, de már én is izgatott voltam, hogy elsőre behalazhattam a kezem. Aprókkal kezdtem majd jöttek szépen sorban a nagyobbak is. A mai napon is sikerült becserkésznem a halakat, nem is akármilyen halakat, de ezt majd csak a hétvége során kerül írásba(ami eredetileg április 8 lett volna, sebaj ami késik... De mondhatom azóta már kész még egy írás is, ami holnap kerül fel este 9-kor A holnapi sokkal összeszedettebb lesz ígérem). Addig is itt van két kis szösszenet, egy kis mókás kajakozós snecizős kedvcsinálós peca, majd amire rég vártam, hogy egyen a keszeg, ahogy illik is neki. és csapjunk bele a lecsóba...

Na és a lecsó... úgy képzeljétek el a történetet április első hétvégéje volt( azt hiszem április 1-2.)
Ragyogó napsütés, de már meg meg mozdultak a halak. Próbáltam biztosra menni a betlizés után, nem foglalkozva a mérettel csupán magát az érzést szerettem volna átélni, hogy kapás bevágás és valami mozog a zsinór végén. Sikerül is egy kis csatornán, eléggé mutatták magukat a küszök, etetés után fogtam is belőlük míg meg nem untam, nincs is mit ezen magyaráznom. Ha jól emlékszem volt aki ezekből fogott 2-kg-t, hogy horgászversenyt nyerjen... jó visszaemlékezni a régi versenyekre, amikor még azt se tudtam mi fán terem a feederezés. Csak ott ni az az úszó, ha lemerül akkor rajta a hal: mondatokkal kezdődött és lehet mondani, hogy ennek aztán sosem lesz vége. (jó értelembe véve)
És milyen édes volt az első győzelem...

Egy egy halban gazdag nap is felér egy győzelemmel és legalább úgy tudok örülni, mint ezelőtt 15 évvel.

Ugyan az a Spiccbot szolgál, mint a legelső horgászversenyen! Hiába nyertem tucatot mellé, az mind össze vissza hánykolódik. De ez az első bot... minden éven letörölgetés és új zsinór után jön kergetni a sneciket.

Így nem nehéz mutatvány lebarnulni, nem gondoltam volna, de legalább ilyen könnyen ment az etetőanyag keverés is a kajakban.
Kicsit bosszúságot a kajak egy helyben rögzítése okozott, hiába horgonyoztam le a kajak elejében és végében, a szél sikeresen csavarta néha kedve szerint jobbra és balra.

Igaz lehetetlenné nem vált a horgászat, párat közülük le is fotóztam, de a nap végére egyik halnak se görbült meg egy pikkelye se.        
Több tucat és egy napszúrást kockáztatva hagytam abba, jól összehalaztam magam, csak hogy jól kezdődjön az év... és én már tudom ej bezzeg milyen jól kezdődik, csak győzzétek kivárni.                                                                                                                                     

A második alkalom egy már mozgalmasabb napot mutat be nektek:

Amire várni lehetett egy ideje, hogy a keszegek is elkezdik a kajálást a Tiszán, Bodrogon. 

Nem is kellett túlbonyolítani a dolgot, ami egyik vízen sikertelen volt, itt működött mint a karikacsapás. Sűrű dobálás, melós peca volt, igaz a végére egy bot és egy horog kombináció maradt, beérett etetésen a halak ott tartásához elegendő egy is...

Cukkolni a halakat: kukorica, csonti, műszúnyog

HegyreFel!

Jöttek sorban a keszegek tele is lenne az oldal ha mindegyikről készült volna kép:).

Ez a pont volt amikor elég az egy bot is...

A nap utolsó hala, mielőtt még lebukott a Nap a láthatárról, elég is volt ennyi a jóból. Visszatérve a címre és a bottartóra, az Mx-5: feederbot specifikus, használata móka-kacagás nélkül, szerzői jogok védik!

Jó fogást mindenkinek!
Legközelebb holnap ami ponty kedd:)